Hoppál Pétertől vette át február elsején a stafétát. Elődje úgy fogalmazott, a kultúra nemzetstratégiai ágazattá vált az elmúlt tizenkét évben. Egyetért ezzel? Önnek mit jelent ez a meghatározás?
A nemzeti kormány célja kezdettől az, hogy a magyar nemzet gazdaságilag, szellemileg, szuverenitásban megerősödjön, ez a nemzeti kultúra megőrzésével és fejlesztésével is jár. A kulturális kormányzat 2010 óta következetesen a nemzetépítés és a kultúra megerősítését tűzte ki a zászlójára. Az a kultúrpolitika, amit az elődeim és jómagam is vittem 2015 és 2018 között helyettes államtitkárként, azonos cél mentén haladt, még akkor is, ha a különböző időszakok kihívásai tarkították. A Kárpát-medencei magyarság kulturális hagyományaira épülve a kulturális megerősítést célozta, illetve azt, hogy miként tudunk nemzetközi szinten is megjelenni azzal a kultúrkinccsel, melyet
a 21. században hagyományainkra és kultúrkiválóságainkra építve, de új eszközök segítségével is meg tudunk jeleníteni.
Csák János kulturális és innovációs miniszter korábban azt nyilatkozta, hogy a kultúráért felelős államtitkár feladatai diplomáciai elemekkel is bővülnek. Ezt mit jelent a gyakorlatban?
Eddig a Külügyminisztériumban működtek a Liszt Intézetek, melyek szakmai irányítása az új ciklus elején átkerült a Kulturális és Innovációs Minisztériumhoz. Az intézetek egyik feladata, hogy a magyar kultúra sokszínűségét hirdessék a világ több országában. Segítségükkel kultúrkiválóságaink programjait külföldön is bemutatjuk, a magyar kultúrát és identitást népszerűsítjük, sőt a magyarlakta területeken a rendezvényeknek kulturális megerősítő szerepük is van. Így azzal a változással, hogy a kulturális diplomáciai szakmai feladatellátás és a kulturális feladatellátók egy államtitkárság ernyője alá kerültek, képletesen értve a kettő meg kettő már nem négy, hanem öt.
Korábban a lakiteleki központú Nemzeti Művelődési Intézet ügyvezetője volt. Mik azok a jó gyakorlatok, amelyeket államtitkári munkája során is kamatoztatni tud?
Pályafutásom lépcsőfokai mindenféleképpen meghatározzák azt a szemléletet, amiben dolgozom. A megyei önkormányzati feladatellátás során példának okáért közigazgatási ismereteket szereztem. Amit az akkori Békés Megyei Önkormányzat vezetése adott nekem, az egyfajta biztonság volt abban a közgazdaságilag is jelentős változó időszakban. A 2000-es évek vége felé is nehéz helyzetben volt az ország, így szűkös anyagi keretek között kellett olyan innovatív megoldásokat találni, amelyek mellett értékes kulturális programokat és aktivitásokat tudtak nyújtani a feladatellátók. A mostani háború és a szankciók okozta nehéz helyzetben sem kisebb a feladat. Igaz volt ez a pandémia időszakára is: a járvány éveiben a Nemzeti Művelődési Intézetet vezettem, és ezekről a kihívásokról akkor is úgy vélekedtem, hogy olyan tapasztalások, amelyek a tudással egymást „termékenyítik meg”. Ezek a tapasztalatok segítséget nyújtanak ma abban, hogy 2023-ban a háború és a szankciók szorításában hogyan tudunk lépni és innovatív kezdeményezések mentén megfelelő szakmai válaszokat adni.